Kemény Géza:
Alvó kardok fölött
Tiport földemen kardok rétje.
-Jön a fölszél a Bakonyból,
hogy kitépje.
Fölkapok egy suhogós szálat,
s neki a turbános halálnak!
Mert megáradt,
zúg már köröttem
egem és földem.
Ne hagyj el utolsó levegőm, hazám!
Emeljél zászlót,
Veszprém, Tihany és Rátót!
-szólt valaha Gyulafi kapitány.
Ma már alvó kardok a hősök,
s a turbánok csak mákfejek.
Engedd meg, föld, hogy suttogó regősöd,
szélcsókolta virág legyek!
Pipacsok pöttyét hordja vérbe mártott
zászlód,
Gyulafirátót!
Köszönet a szerzőnek
Kemény Géza Veszprémben élő költő. Magyar – német – orosz szakos tanári diplomát szerzett, s gimnáziumi tanárként Győrben, a veszprémi Kállai Éva Gimnáziumban és a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban tanított. Később – mint szakfelügyelő – Veszprém megye középiskoláinak irodalomoktatását irányította. Első kötete Hazamegyek az időbe címmel 1983-ban jelent meg. Szeretnénk köszönetet mondani a névadónknak emléket állító gyönyörű költeményért, melyet Oláh Miklós zeneszerző megzenésített. Közös művük ősbemutatójára 1998-ban, a Gyulaffy Napokon került sor Nagy Zoltán, Oláh Miklós (gitár), Somos Zoltán (hegedű), Sokhegyi Zsolt (fuvola), és iskolánk akkori 5. osztályos tanulója, Zsida Ramóna (hegedű) előadásában.